A Tisza, és a Tisza-tó

A Tisza-tó jelenlegi területe mindig is vízjárta, lápos, mocsaras vidék volt. A folyó holtágai mellett kubikgödrök, vízmosások tarkították, itt kacskaringózott a Tiszából kiváló, s annak mellékágaként 30 kilométeren át, Sarud és Tiszanána alatt tekergő Kis-Tisza is. Ezek mellett rengeteg ér, patak, csatorna, állandó vagy ideiglenes vízmosás vezette ide a Hevesi sík és Borsodi mezőség vizeit.
A gondolat, egy víztározó létrehozásáról már a XX. század elején megötlött. Az Alföldnek egy új vízügyi politikára volt szüksége, a szűkös vízkészletek eredményesebb kihasználása, és az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű elterjesztése érdekében.
Naplemente a Sarudi-medencébenKésőbb, a '60-as években, ezt a területet jelölték ki a létrehozandó víztározó helyéül. A létesítendő mesterséges tónak ekkor már több szerepet szántak. Egyrészt fontos árvízvédelmi funkciót kapott, lévén, hogy egy nagyobb árvíz esetén 100 000 hektárt meghaladó területén óriási víztömeget képes felfogni, ami sokkal jobb helyen van itt, mint Szolnok vagy épp Szeged utcáin... :o) A környéket sűrűn hálózzák be vízelvezető árkok és csatornák, így nem elhanyagolható a belvízvédelmi és öntözési funkciója sem. Ne feledkezzünk meg az idegenforgalmi szerepéről sem, ami az utóbbi években egyre fontosabb az itt élők számára is.
A gátrendszer megépítése után 3 fázisra bontva indult meg a Tó feltöltése. A tervek szerint 1970. és 1973. közt el kívánták érni a 3 méteres vízszintet, annak évi egy méterrel történő megemelése útján. A gátrendszer tűrőképességével kapcsolatban felmerült aggályok, az újabb árvízvédelmi szempontok, és a lassan kibontakozó természeti értékek következtében a feltöltés 3. fázisa végül nem valósult meg, így teljesedhetett ki a Tó jelenlegi élővilága a maga sokszínűségében és vitalitásában.

A Tisza-tó Magyarország legnagyobb kiterjedésű mesterséges tava. A Tisza vize két vízlépcsőn, a tiszalöki és a kiskörei duzzasztón bukik át, s bal partján a folyását követő, jobb partján széles kifutást engedő, távoli gátrendszer közé terelve tölti fel ismét az évezredek óta vízjárta vidéket, melyet pusztán a 2 század előtti szabályozás szárított kopár legelővé. Gyönyörű példája ez annak, hogy köszörüli ki az ember a csorbát, melyet az előtte járó generáció vétett.
A Tisza-tó jelenlegi területe mindig is vízjárta, lápos, mocsaras vidék volt. A folyó holtágai mellett kubikgödrök, vízmosások tarkították, itt kacskaringózott a Tiszából kiváló, s annak mellékágaként 30 kilométeren át, Sarud és Tiszanána alatt tekergő Kis-Tisza is. Ezek mellett rengeteg ér, patak, csatorna, állandó vagy ideiglenes vízmosás vezette ide a Hevesi sík és Borsodi mezőség vizeit.
A gondolat, egy víztározó létrehozásáról már a XX. század elején megötlött. Az Alföldnek egy új vízügyi politikára volt szüksége, a szűkös vízkészletek eredményesebb kihasználása, és az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű elterjesztése érdekében.
Naplemente a Sarudi-medencébenKésőbb, a '60-as években, ezt a területet jelölték ki a létrehozandó víztározó helyéül. A létesítendő mesterséges tónak ekkor már több szerepet szántak. Egyrészt fontos árvízvédelmi funkciót kapott, lévén, hogy egy nagyobb árvíz esetén 100 000 hektárt meghaladó területén óriási víztömeget képes felfogni, ami sokkal jobb helyen van itt, mint Szolnok vagy épp Szeged utcáin... :o) A környéket sűrűn hálózzák be vízelvezető árkok és csatornák, így nem elhanyagolható a belvízvédelmi és öntözési funkciója sem. Ne feledkezzünk meg az idegenforgalmi szerepéről sem, ami az utóbbi években egyre fontosabb az itt élők számára is.
A gátrendszer megépítése után 3 fázisra bontva indult meg a Tó feltöltése. A tervek szerint 1970. és 1973. közt el kívánták érni a 3 méteres vízszintet, annak évi egy méterrel történő megemelése útján. A gátrendszer tűrőképességével kapcsolatban felmerült aggályok, az újabb árvízvédelmi szempontok, és a lassan kibontakozó természeti értékek következtében a feltöltés 3. fázisa végül nem valósult meg, így teljesedhetett ki a Tó jelenlegi élővilága a maga sokszínűségében és vitalitásában.

Búbos vöcsök, cserregő nádiposzáta, harmatkásás békabuzogány, imbolygó békaszőlő, nádi sármány, pongyola rence, rucaöröm, tündérfátyol és ez még nem minden. Lehet furának tűnnek ezek a nevek, de csak addig míg meg nem ismeri ezeket a csodákat és még millió másikat, hiszen itt igazán csodálatos az élővilág. Vendégházunk ennek a fantasztikus területnek peremén nyújt Önöknek kényelmes pihenési és kikapcsolódási lehetőséget. A Tisza-tavon több, mint 200 madárfaj él, vízinövényzetének bámulatos változatossága, a kontinensen is egyedülálló. Hihetetlen mestermű (hiszen mesterségesen hozták létre) ma természetvédelmi terület, a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó részeit pedig nemrégiben a Világörökség részévé nyilvánították. A Tó kiemelt természeti értékeket őrző területeinek jelentős részén nem szabad motoros csónakokat használni, így ezeket a varázslatos helyeket a kenusok és a gémek uralják!

A Tisza-tóról bôvebben

  • A Tisza-tó Magyarország legnagyobb kiterjedésű mesterséges tava. A Tisza vize két vízlépcsőn, a tiszalöki és a kiskörei duzzasztón bukik át, s bal partján a folyását követő, jobb partján széles kifutást engedő, távoli gátrendszer közé terelve tölti fel ismét az évezredek óta vízjárta vidéket, melyet pusztán a 2 század előtti szabályozás szárított kopár legelővé. Gyönyörű példája ez annak, hogy köszörüli ki az ember a csorbát, melyet az előtte járó generáció vétett.
    A Tisza-tó jelenlegi területe mindig is vízjárta, lápos, mocsaras vidék volt. A folyó holtágai mellett kubikgödrök, vízmosások tarkították, itt kacskaringózott a Tiszából kiváló, s annak mellékágaként 30 kilométeren át, Sarud és Tiszanána alatt tekergő Kis-Tisza is. Ezek mellett rengeteg ér, patak, csatorna, állandó vagy ideiglenes vízmosás vezette ide a Hevesi sík és Borsodi mezőség vizeit.
    A gondolat, egy víztározó létrehozásáról már a XX. század elején megötlött. Az Alföldnek egy új vízügyi politikára volt szüksége, a szűkös vízkészletek eredményesebb kihasználása, és az öntözéses gazdálkodás szélesebb körű elterjesztése érdekében.
    Naplemente a Sarudi-medencébenKésőbb, a '60-as években, ezt a területet jelölték ki a létrehozandó víztározó helyéül. A létesítendő mesterséges tónak ekkor már több szerepet szántak. Egyrészt fontos árvízvédelmi funkciót kapott, lévén, hogy egy nagyobb árvíz esetén 100 000 hektárt meghaladó területén óriási víztömeget képes felfogni, ami sokkal jobb helyen van itt, mint Szolnok vagy épp Szeged utcáin... :o) A környéket sűrűn hálózzák be vízelvezető árkok és csatornák, így nem elhanyagolható a belvízvédelmi és öntözési funkciója sem. Ne feledkezzünk meg az idegenforgalmi szerepéről sem, ami az utóbbi években egyre fontosabb az itt élők számára is.
    A gátrendszer megépítése után 3 fázisra bontva indult meg a Tó feltöltése. A tervek szerint 1970. és 1973. közt el kívánták érni a 3 méteres vízszintet, annak évi egy méterrel történő megemelése útján. A gátrendszer tűrőképességével kapcsolatban felmerült aggályok, az újabb árvízvédelmi szempontok, és a lassan kibontakozó természeti értékek következtében a feltöltés 3. fázisa végül nem valósult meg, így teljesedhetett ki a Tó jelenlegi élővilága a maga sokszínűségében és vitalitásában.